A filmről 

Felemelő és elgondolkodtató történetek a világ elfelejtett zugából, a sötétség mélyéről, ahová egy magyar szemorvos visz fényt.

A kongói esőerdő szívében gyógyítja a szürkehályogtól megvakult betegeket immár 29 éve Dr. Hardi Richárd szemorvos. A tavaly forgatott 35 perces dokumentumfilm két hónapon át követi Hardi doktor nem mindennapi nehézségekkel teli hétköznapjait. Háromezer kilométer megtett út, számtalan megvizsgált beteg és több mint száz műtét volt annak a hatvan napnak a mérlege, amíg a film forgott.

A dokumentumfilm lélegzetelállítóan gyönyörű helyszíneken játszódik, a középpontjában a misszionárius doktor áll, aki életét a kongói betegek megsegítésére tette fel, egy olyan országban, ami a háborúiról és mindent beszövő korrupciójáról ismert. A Kongói Demokratikus Köztársaság a világ egyik legszegényebb országa, ahol gyakorlatilag nem létezik szemészeti ellátás. Abban a megyében, ahol Hardi doktor dolgozik -- Magyarország területének a kétszereséről van szó, ahol nincsenek szilárd burkolatú utak, se tömegközlekedés -- ő az egyetlen szakképzett szemorvos. A távolságok miatt a betegek jó része nem tud eljutni Richárd doktor rendelőjébe, így ő maga indul évente többször is, csillagtúra-szerűen szemészeti missziókra, az őserdei régióba, a betegeihez. Richárd doktornak volt egy álma, nem kevesebb, mint hogy megteremtse és fenntarthatóvá tegye a szemészeti ellátást abban a régióban, ahol dolgozik. Ezért két éve nekikezdett egy európai színvonalú szemészeti centrum felépítésének, és bármilyen hihetetlennek hangzik, ez a kórház adományokból egy éven belül fel is fog épülni; emellett a helyi kongói fiatalok orvosegyetemi képzését is támogatja.

Cataracta (szürkehályog)

Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes huszonkilenc éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Richárd a két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul csillagtúraszerűen a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik 600–800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Tömegközlekedés nem lévén, a betegek (gyakran öregek és gyerekek) gyalogosan teszik meg az utat. Rokonokba kapaszkodva vagy bicikli csomagtartóján érkeznek Richárd ideiglenesen felállított műtőjébe a szürkehályog miatt sokszor addigra már teljesen világtalan páciensek. Ahogy Richárd fogalmaz: "Ezeken az utakon 300–400 kilométer megtétele olyan, mintha azt kérném valamelyik budapesti beteg hozzátartozójától, hogy a hetven éves vak nagymamáját tolja ki Párizsba a biciklije csomagtartóján…” Sokaknak ez az egyetlen esélye arra, hogy ne vakon és kiszolgáltatottan éljék le az életük hátralévő részét egy sárkunyhó belsejében. Márpedig a betegek döntő többsége egyszerű szürkehályogban szenved. Az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt ez a régió különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, pedig ez a szembetegség egy 15 perces egyszerű rutinműtéttel kezelhető volna. Mindkét hályogos szem esetén ez az idő 30 perc.

Az eszközeim ugyan nem mindig égnek el, de az extrém körülmények között gyorsan kopnak, avulnak, és hát a konyhapénzt is elő kell teremtenem ahhoz, hogy minden erőmmel a munkámra tudjak összpontosítani.

Ennek a háttérnek a megteremtése szabadúszó fotósként meghaladja az anyagi lehetőségeimet. Emiatt szeretnék támogatókat  bevonni az utaim finanszírozásába, akik fotóvásárlással segítik a kongói sorozatom elkészültét és egyúttal a betegek gyógyulását.

Így minden művészi nyomat megvásárlásakor egy szemműtétnyi pénz kerül Hardi doktor alapítványának kasszájába! Hiszen nem elég megépíteni a kórházat, azt folyamatosan üzemeltetni is kell! 

Hogy te mit tehetsz?

Keress meg e-mailben ha képet szeretnél vásárolni tőlem: hajdua@gmail.com

Vásárolj egy képet közülük és add vissza valakinek a látását! Mindezt úgy, hogy közben segíted az én munkámat is, hogy erről a csodáról fotóalbumot készíthessek!

Köszönjük a támogatásodat!